Dahlia

Oh, Istenem, Dahlia, segítened kell nekem- kiáltja Stella, a legjobb barátom és szobatársam. Kivágódik a hálószobám ajtaja és ott áll a küszöbön színpadiasan, kezét tördelve.

 Stella egy jól ismert ,,dráma-királynő" , úgyhogy nem esem kétségbe. Lenémítom a filmet, amit néztem és felé fordulok.

- Nyugodj meg és mond el, mi a baj.

- Kevesebb, mint egy órán belül van egy ügyfelem masszázsra és csak most jöttem rá, hogy ugyanarra az időpontra fog jönni egy másik ügyfél is.

Ezt nevezem én drámának.

- Csak töröld az egyiket - javaslom, észszerűen.

- Nem tudom megtenni. Az egyik, aki ide jön, azaz őrült gazdag banya Richmondból, azt mondta, ajánlani fog az összes őrült kő-gazdag barátnőjének Richmondban. Valószínűleg már a vonaton ül. A másik pedig egy orosz maffia főnök.

 Szemöldököm ráncolom. Először is, nem tudtam, hogy az ügyfelei között volt egy orosz maffia főnök. Foglalkozni kell ezzel később, de nem most.

- Szóval, mit akarsz, mit csináljak?

- Tudnál helyettesíteni engem?

Határozottan megrázom a fejem.

- Nem. Egyáltalán nem. Csak meg kell mondanod a maffia főnöknek, hogy nem tudod vállalni.

- Nem tehetem - jajgat. - Aláírtam egy titoktartási nyilatkozatot, amelynek egyik záradéka szerint, ha egyszer elfogadtam, sosem hagyhatok ki egyetlen találkozót sem, hacsak nem élet-halál helyzetről van szó.

- Mii? - Megemelem a szemöldököm. - Te aláírtál egy titoktartási megállapodást?

Elkeseredett hangot ad ki.

- Igen.

- Milyen ember írat alá egy ilyen észszerűtlen záradékot a masszőrével?

Kérdezem, őszintén meglepődve.

- Dahlia - sikoltja frusztráltan. - Összpontosítanál, kérlek. Kezdek kifogyni az időből. 

- Ez egyszerű. Fogadd a maffia főnököt, és meg szólok a másik kliensednek, amikor megérkezik, hogy jövőhéten kap egy ingyenes masszázst. 

- Nem, nem tud jönni a jövő héten. Elutazik, egyébként is fájdalmai vannak és tényleg szüksége van rám.

- Hát, mondd meg a maffia főnöknek, hogy nem tudod megcsinálni, mert élet-halál helyzet van.

- Azt akarod tőlem, hogy hazudjak Zane-nek? - kérdezi hitetlenkedve.

- Ha ez a neve - válaszolom hűvösen.

Bejön a szobába és járkálni kezd a kis térben, mint egy ketrecbe zárt állat.

- Nem fogok hazudni neki. Tudni fogja. - Megáll és engem néz. - Neki van a leghidegebb, legmetszőbb tekintete, amit valaha is láttál. Olyan, mintha átlátna rajtad.

Nevetek.

- Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad.

- Komolyan mondom, Dahlia. Hazudni neki nem opció.

- Nos, akkor a gazdag ribit kell lemondanod.

- Te nem hallasz? Fájdalmai vannak. Óh, kérlek tudnál nekem segíteni most az egyszer. Megkaphatod a fizetésemet és jövök neked eggyel.

- Nem - mondom érthetően. Szerintem a megoldás egyértelmű a problémájára - le kell mondania az orosz fickót.

- Egy teljes hónapig én mosogatok - jelenti ki hirtelen.

Megdermedek. Hmm. Aztán megrázom a fejem.

- Én mosogatok és takarítom az egész lakást egy teljes hónapig.

Hezitálok.

- Még a fürdőszobát is?

- Igen, még a fürdőszobát is - erősíti meg azonnal.

- Szeretnék segíteni, de ....

- Két hónap - mondja, határozottság csillan a szemében.

Felvonom a szemöldököm. Kinyitom a számat és ő rám kiált: - Három kibaszott hónap.

Azt állítani, hogy nem estem kísértésbe, hazugság lenne. Utálom a fürdőszobát takarítani. Nagy volt a csábítás, de igazság szerint, nem tudom betartani vele az ajánlatát, még akkor se, ha egy évig takarítaná is a fürdőszobát. 

- Jézus, Stella. Állj már le. Tudod, hogy szívesen szavadon fognálak, de egyszerűen nem tudok úgy masszírozni, mintahogyan te. Csak az alapokat ismerem és a gazdag banya problémája bonyolultan hangzik. Amennyire én tudom csinálni, még a végén a háta csak rosszabb lenne és ahelyett, hogy ajánlana a gazdag barátainak, az ellenkezőjét tenné.

Stella rám mereszti mogyoróbarna szemeit.

- Nem rá gondoltam.

Döbbenten nézek rá.

- Mi van?

- Csak egy egyszerű svéd-masszázs kell neki. Pontosan az, amit már megtanítottam neked. Csak egy kicsit több erőt kell bele vinned. Keményen szereti.

- A pokolba is, én masszírozzam a maffia főnököt.

Térdre rogy.

- Kérlek, kérlek, kérlek.

- Ha azt akarod elérni, hogy bűnösnek érezzem magam, az nem fog működni - mondom.

Könyörögve néz rám.

- Kéééérlek. Ígérem, nagyon könnyű őt megcsinálni.

- Ó, igen. Ez az, amiért annyira rettegsz tőle?

A szája lefelé konyul.

- Én nem rettegek tőle.

- Nem tudsz becsapni.

Sóhajt.

- Tulajdonképpen csak egy kicsit...epekedek utána - vallja be fanyar mosolyal.

- Egy kicsit? Te? - hitetlenkedek. Ez Stella, a nő, aki, ha meglát egy pókot a hálószobában egy sikoltozó viktoriánus melodrámává válik.

- Igen - mondja halkan.

- Epekedsz?

- Igen.

Csodálkozva megrázom a fejem.

- Mióta?

- Azóta - vállat von - örökké. Mindig is éreztem iránta valamit, de természetesen nem vagyunk egy súlycsoportban. A nők, akikkel randizik, legalább tíz láb magasak és teljesen tökéletesek. Csak két erős kézként tűnök fel a radarján.

Gyanakodva bámulok rá.

- Csak most mondod mindenzt, így menjek és masszírozzam őt?

Megrázza a fejét.

- Nem.

- Miért nem beszéltél korábban erről az emberről, akibe beleestél? 

Lenéz a cipőjére.

- Nem lett volna semmi értelme. Megbékéltem vele. Az igazság az, hogy durvább, mint beleesni és akár még szerelem is lehetne, de nem tehetek ezért semmit. 

Hirtelen rájöttem, mért koptat le minden közeledő embert, még azt is, aki komoly versenyzőnek tűnik, amikor elmegyünk valahová.

- Ó, Stella! - suttogom. Fogalmam sem volt róla, hogy csendben szenved.

Szomorúan néz rám.

- Nem számít. Majd elmúlik, de most csak a segítségedre van szükségem. Nem akarom lemondani vagy okot adni neki, hogy kirugjon. Amint kész vagyok elengedni őt, addig meg akarom tartani ezt a munkát.

- De...

Feltartja a kezét.

- Ne mondd ki. Tudom. Ez hülyeség és örűltség és nem tudom, mit fogok kezdeni ezzel, de nem tudom elengedni. Még nem. Végül egy nap, majd túl leszek, tudom, de még nem, oké?

- Oké.

A szája sarka felfelé görbül.

- Szóval segítesz?

Most aközött örlődöm, hogy mennyire sajnálom őt és nem akarom, hogy manipulálással vegyen rá, hogy megmasszírozzam az oroszát.

- Segíteni akarok Stella, de nem tudok. Nem vagyok képzett. Nem tudom, mit csináljak vagy mondjak egy ilyen embernek.

- Nem is kell, hogy beszélj vele. Soha nem szól egy szót sem. Csak bejön és lefekszik, miután végeztem, le kapcsolom a villanyt és otthagyom. Még csak nem is emeli fel a fejét, hogy elbúcsúzzon. 

Uh, szörnyű embernek tűnik. Süllyedő érzés van a gyomromban.

- Azt hiszem, ez nagyon rossz ötlet - mondom, de a hangom gyenge.

Mindketten tudjuk, hogy ő nyert.

- Meg tudod csinálni. Ez egyszerű masszázs. Semmi különös. Alapvető mozdulatok. Csukott szemmel is megtudod csinálni. Mindössze annyit kell megjegyezned, hogy keményen szereti.

Határozatlanul meredek rá.

- Emlékezz, három hónap takarítás nélkül.

- Stella - nyöszörgöm.

- Óh, köszönöm. Köszönöm. Ígérem, soha nem bánod meg. Jövök neked eggyel.

Felsóhajtok.

- Már meg is bántam.

- Gyerünk. Adjuk rád az egyenruhát.

Bemegyünk a szobájába, leveszem a pólómat és belecsusszanok az egyik fehér egyenruhájába. Fekete galléros és fekete gombok vannak rajta végig, de az én melleim sokkal nagyobbak, mint az övéi, ezért nem tudom teljesen begombolni.

- Most mi lesz? - kérdezem.

A feje eltűnik a szekrényében. Elővesz egy sálat, átveti a tarkómon és becsúsztatja az egyenruha dekoltázsába.

Megnézem magam a tükörben.

- Tényleg nem vagyok ebben biztos, Stella - mondom bizonytalanul.

- Viccelsz? Teljesen megfelelsz a szerepnek.

- Megőrültél? Ez az egyenruha túl szűk.

- Nem, nem, jól nézel ki - mondja gyorsan és kizavar a szobájából.

- Nézd, jobban teszed, ha sietsz vagy elfogsz késni. Az autó bármelyik pillanatban itt lehet . 

Felkapja a kézitáskámat az ebédlőasztalról és a kezembe nyomja, gyakorlatilag kilök a bejárati ajtón. Fogja a könyökömet és végig rohan velem a folyosón.

- Tudja, hogy én megyek hozzá?

- Még nem. Noah telefonja foglalt volt, de újra hívom egy kicsit később.

Együtt lépünk a liftbe és mint említette, egy fekete Mercedes, sötétített ablakokkal várakozik kint. Kinyitja a hátsó ajtót és erővel betuszkol.

- Viszlát - kiáltja vidáman, ahogy becsukja az ajtót egy hangos kattanás kiséretében.

A sofőr rám néz a tükörben.

- Minden rendben, Miss?

- Igen, jól vagyok - mondom sóhajtva. Úgy néz ki, én fogom masszírozni a férfit, akibe Stella szerelmes.



Sziasztok, hát hoztam egy új történetet, ez egy kicsit más lesz mit az előző, azt is fogom folytatni abból is teszek fel új részt még szerintem a mai nap folyamán.

Szeretném, ha megírnátok hogy tetszik a történet, hogy lássam érdemes- e folytatnom az írását. 🥰Mindenkinek szép délutánt.