Dahlia

A maffiafőnök háza a Park Lane-en van. Egy morcos, napbarnított férfi fekete öltönyben és fehér ingben, nyitja az ajtót, és felhúzza a szemöldökét. Fülhallgatót visel. Valószínűleg ő Noah és nyilvánvalóan Stella nem beszélt vele telefonon.

- Stella nem tudott jönni. Én jöttem helyette - magyarázom röviden.

- Megszoktuk motozni azokat az embereket, akiket nem ismerünk - mondja, szemeit rajtam legeltetve.

- Egy fasz vagy - mondom neki durván.

Hirtelen elvigyorodik.

- Kedvellek. Tökös vagy .

- Bármi legyen is az - mondom unott hangon.

Vigyora kiszélesedik. Jó erős fogai vannak.

- Ha el tudtál rejteni egy fegyvert ebben a szűk ruhában megérdemled, hogy megöld.

- Ez egy egyenruha - mondom mereven.

- Nem viccelek - bámul rám.

Felhúzott szemöldökkel nézek rá.

- Gyere velem.

Belépek a kastélyba és becsukom az ajtót, követem őt a maffiafőnök lakó helyére.

Mit mondhatnék? Azta? A bűn igazán jól fizet. Igen, jónak kell lennie, ennyi szépség láttán. Polírozott gránit, márványoszlopok, fantasztikus világítás, platina berakás, fényes, fekete bőrdíszítések. Nem, nem az én dolgom, mégis nagyon-nagyon lenyűgöző a maga hideg, férfias módján.

Levezet engem egy csigalépcsőn, amely úgy tűnik, hogy legalább három emelet mélyen van a föld alatt. Hallottam ilyen házakról. Ugyanúgy emeletek vannak a föld alatt, mint a föld felett. A második lépcsőforduló után befordul és végig sétál a folyosón, ahonnan egy ajtó nyílik egy félhomályos masszázshelyiségbe.

- Öt perc múlva itt lesz veled.

Aztán kacsint és eltűnik. Körül nézek a szobában. Opera zene szól a rejtett hangszórókon keresztül, csodálatosan melenget. A masszázságy felé sétálok. A különféle olajok, fajtánként elkülönítve, egy melegentartó-kocsin vannak mellette.

Basszus. Hirtelen nagyon idegesnek érzem magam. Soha nem masszíroztam még senki mást, csak Stella-t és a húgomat. Veszek egy mély lélegzetet. Nem, meg tudom csinálni.

Egy nap majd elmesélem az unokáimnak, hogy megmasszíroztam egy orosz maffia főnököt. Mosolygok magamban. Felemelek egy üveg olajat. Lecsavarom a kupakot és beleszagolok. Óhhh... levendula, pézsma és még valami... talán rozmaring?

Néhány cseppet csepegtetek a tenyerembe és bekenem vele a kezeimet. Az illata körülvesz. Nagyon finom. Megigazítom a ruhámat. Pontosan tudom, hogy mért bámult a fekete öltönyös. Az egyenruha túl szoros. Hangot hallok az ajtó felöl és gyorsan leengedem a kezeim az oldalam mellé és odafordulok. Az ajtó kinyílik és egy hatalmas hegyomlás-szerű férfi lép be és egy kis törölköző van a csipője köré tekerve. Hűha! A lélegzetem lelassult. Jézus! Nem csoda, hogy Stella annyira be volt görcsölve. Színtiszta szexuális energiát sugároz. Hadd mutassam be neked. Az első dolog, ami igazán ütős a magassága és szélessége után, az a hihetetlen tetoválásai. Körbe ölelik az egész testét, nem azok a véletlenszerű képek rendetlen gyűjteménye, mindegyik finoman csatlakozik a többihez. Például: egy angyal mosolyog egy impalában (autó márka) dühöngőtigrisre, fejük felett, démonok és más furcsa lények. A vállán egy kobra sziszeg veszélyesen, nyitott szájjal és a csuklyája nyitva van. A következő dolog, amitől a padlón vagyok a szemei. Ismered azokat az őrült rajzokat a Nordic idegenekről, azokkal a hipnotizáló jégkék szemekkel? Pont olyan szemei vannak. Metsző és vonzó. Basszus. Nem tudom abbahagyni a bámulását. Azok az őrületes szemek átsiklanak rajtam, elidőznek a melleimen, majd visszatérnek és az arcomra korlátozódnak.

Mosolyogni akarok, de le vagyok fagyva.

- Hol van...? - Görgető mozdulatot tesz a nagy, erős kezével. Stellának igaza volt; hat hónap után, heti két alkalommal, sem jelentett neki annyit, hogy emlékezzen a nevére.

- Stella - mondom segítőkészen.

- Hol van... Stella? - Kérdi csendesen. A hangja mély, hangsúlya erős és voltaképpen rendkívül szexi. Kinyitom a számat, de semmi nem jön ki rajta. Megköszörülöm a torkom.

- Nem tudott eljönni. Én helyettesítem.

Bólint.

- Oké - odamegy és a masszázs asztalra fekszik arccal lefelé.

Nézem a gyönyörű testet, az izmok csillogását a homályos szobában és Stellára gondolok. Istenem, nem csodálkozom, hogy belezúgott. Érzem, hogy vérem lüktet az ereimben. Meg akarom érinteni. A vágyam olyan erős, szinte nyugtalanító, mint egy köröm a táblán végighúzva. Összeszorítom a fogaimat. Majdnem olyan, mint a szeretkezés. Forrónak és izgatottnak érzem. Érzem, hogy az arcom kipirult és imádkozom, hogy nem vette észre a habozásomat. Veszek egy mély lélegzetet. Rendben. Svéd. Legyél kemény, mondja Stella a fejemben. Az izzadság fényleni kezd a testemen. Megtörlöm a homlokomat az alkarom hátuljával. Megmozgatom az ujjaimat és előrelépek. Felemelem az olajat, amely felmelegedett a forró vízben. Jézus, hirtelen túl pézsmaillatúnak és erotikusnak érzem az olajat. Nézem az inas nyakát és tarkómon érzem felborzolódni az apró hajszálakat. Olyan, mint egy állat, egy nagy macska. Karcsú és veszélyes.

Visszateszem a pézsmaillatú olajat és véletlenszerűen veszek el egy másik üveget. Öntök a meleg, citromos illatú, aranyszínű olajból az egyenes gerince tövébe. Nézem, ahogy összegyűlik. Veszek egy mély levegőt és erősen egy hosszú, lassú ütemű masszázsba kezdek. Nem reagál. Kezeimet lefelé mozdítom, a farizma két halmára. Kemények, erősek és feszesek...és szemtelenül dombotúak.

Csináld keményen. Keményen szereti.

Jegyzem meg magamban és sikerül a munkára figyelni, óvatosan, hogy ne kövessek el olyan hibát, amit az amatőrök szoktak - túl gyorsan dolgozni. A légzésem egyre szaporább, de a férfi nem csinál semmit. Csak fekszik ott némán. Feljebb mozdulok rajta, megragadom a vállát és hüvelykujjaim párnáival nyomkodom a hátát. Sima és érzéki.

Kezeim visszahúzódnak. Szinte hipnotizál az érzés, ahogy a tenyereim alatt siklik s tetovált bőr és érzem az erős izmok hullámzását. Verejték csorog a hátamon. Annyira belemerülök a munkába, hogy nem látom a kezeit, figyelmeztetés nélkül mozdulnak és elkapják a fenekemet. Megdermedek, minden másnál jobban ledöbbenek.

A tehetetlen test megmozdult!

Rémülten ugrom hátra.

- Mi a fenét művelsz?

Felemeli a fejét és néz rám azokkal a gonosz szemekkel. A fény közvetlenül az arcára világít.

Észreveszek egy halvány fehér heget, amely az egyik szem szélénél kezdődik és lehúzódik az arcán.

- Arra gondoltam, hogy egy prosti vagy, mivel nem vagy egy igazi masszőz.

- Honnan vetted ezt az őrültséget? - Követelem felháborodva. Hogy merészeli?

Szemei lesiklanak a melleimre. Lenézek. A sál elmozdult és a melleim gyakorlatilag kibuggyannak az egyenruhámból. Füleim égnek, felhúzom a sálat és a mellkasom elé tartom.

- Nos, nem egy prostituált vagyok - tagadom hevesen. A reakciója gyors és sima. Az oldalára gurul és könnyedén a talpán landol, mint egy macska, méretéhez képest váratlan kecsességgel és könnyedséggel. A Maffia vezércsillagai kapnak valamifajta lopakodó kiképzést? Kiegyenesedik. Farka hatalmas és teljesen merev. Meztelen és kimondottan nem szégyenlős, tesz egy lépést felém. Döbbent vagyok és egy kicsit ijedt, egy lépést hátrálok, de a fal megállít. Egy lépésre tőlem megáll, előrehajolt és a fejem két oldalán a falra tenyerel.

Tágra nyílt szemmel nézem őt.

- Akkor miért masszírozol engem úgy? - Kérdezi rekedten.

A lélegzet kiszakad belőlem.

- Hogy úgy?? - suttogom.

- Mintha szeretnéd megízlelni a farkam.

- Én nem. Nem - dadogok.

- Akkor miért vagy olyan kibaszott nedves? - Kérdezi halkan.

Tekintete a számra villan.

- Nem vagyok - mondom világosan.

Kezét leveszi a falról és megragadja a csípőm.

- Azt akarod, hogy egy hazugot csináljak belőled? - kérdezi.

- Ne érj hozzám - vágom hozzá.

Meztelen testéhez húz, míg kemény farka a hasamhoz nyomódik. Furcsa bágyadtság ereszkedik rám és hirtelen lecsap a vágy, hogy engedelmeskedjek. Engedjem, hogy folytassa. Engedjem, hogy dugjon meg, keményen. Mert tudom, hogy ez egy kemény dugás lesz. Igen, én is csak egy névtelen dugás lennék és igen, ott lenne utána a szégyen sétája, de tudnék élni mindezzel. A dolog, ami megállít, hogy Stella arcára gondolok.

- Hogy merészeled? - zihálom.

Nevet, humortalan és hideg nevetéssel.

- Ez egy kihívás vagy egy kurva meghívás?

- Ez egy kibaszott figyelmeztetés - mondom dühösen.

Figyelmen kívül hagyja a haragom, végig futtatja ujjait a belső combomon.

Élesen beszívom a levegőt.

- Engedj el vagy sikítok.

Szemei világítanak. Olyanok, mint bizonyos halak hasaalja, ezüstösen kékek. Elengedi a csípőmet. Egyik keze az arcomhoz közelít.

Végig húzza a hüvelykujját az alsó ajkamon, miközben felnézek rá, megbabonázott a kendőzetlen vágy a szemében. Másik keze ujjai a combom tövét érintik.

- Ne - suttogom.

Ujjaival végig simít a bugyim ágyékán. Kifejezéstelen az arca, amikor megérzi, hogy nedves. Szó nélkül félretolja az anyagot és belém csúsztatja az egyik hosszú ujját.

Szent szar. A testem remegni kezd.

- Ne. Nem akarlak téged - kérem, de még én is hallom, hogy milyen gyengén hangzok. Az agyam már méretének a gondolatától is kába, ahogy kíméletlenül belém nyomul. Kihúzza az ujját, egy pillanatra megáll, majd újra vissza.

- Nem? - gúnyolódik.

Dübörögve száguld a vér a fejembe, így nem tudok gondolkodni.

- Én... mi... oh... ah... nem kellene.

Nem veszi a fáradtságot, hogy válaszoljon. Csak ütemesen dug az ujjával. Annyira fel vagyok izgulva, hogy érzem, azon a ponton vsgyok, ahonnan már nincs visszatérés. Tökéletes a szégyenem és a megaláztatásom, mikor testem megremeg és keményen elélvezek az ujjától.

Mosolyog, leereszkedő és diadalmas mosollyal. Hirtelen rosszul érzem magam azért, amit épp most engedtem meg neki, hogy csináljon velem. Jézusom, úgy viselkedtem, mint egy olcsó kurva. Nagyot nyelek. Még a szemébe nézni sem tudok. Hogy történhetett ez meg velem? Csúcsra juttatott egy ujjával! Még mindig bennem van és izmaim tehetetlenül rángatóznak körülötte.

- Vedd ki az ujjad belőlem, most - mondom neki ideg, kemény hangon.

- Miért? Készen állsz, hogy kicseréljem a farkamra? - gúnyolódik szemtelenül.

Annyira feldühít, hölgy természetesnek tűnik, hogy viselnie kellene a haragom terhét. A jobb kezem az arca felé repül. Soha nem éri el. Helyette acélpántként kulcsolódik keze a karom körül.

- Soha ne próbáld meg újra. Ez nem tetszik - mondja nagyon halkan.

Megpróbálom kirántani kezem a szorításából, de olyan, mintha valaki betonba öntötte volna. Szenvtelen tekintettel nézni a csenevész próbálkozásomat, majdnem kíváncsian. Mint egy gyerek, aki az elkapott rovart nézi, mielőtt kihúzza a szárnyait. Veszek egy mély lélegzetet.

- Engedj el - sírom.

Enged az ujjai szorításán és elkezdi simogatni csuklóm belső falát, érzem, hogy a testem kezd reagálni a manipulációjára. Óh, ne. Nem engedhetem át újra a testem teljes irányítását. A szemébe bámulok.

- Kérlek - könyörgöm. A hangom furcsa és fojtott. Szája egyik sarka felemelkedik. Ez széppé és kegyetlenné teszi őt egyszerre. Kihúzza az ujját belőlem és elengedi a kezem.

- Szállj el kismadár - mondja elutasítóan.

Annyira szégyellem magam, hogy könnyek kezdik égetni a szemem. Soha senki nem alázott még meg ennyire, hogy becstelennek érezzem magam. Neki én csak egy szexuális tárgy vagyok. Egy dolog. Azt gondolta, hogy megadtam magam, ő csak kiszolgálta magát, még azután is, hogy tiltakoztam. Most pedig meg akar szabadulni tőlem. A térdeim kocsonyásnak érzem. Összeszorítom az ajkaim és egyet oldalra lépek. Az agyam egy része megpróbálja feldolgozni, hogy mi is történt. Rendben, soha többé nem fogod látni. Senki sem fogja tudni, hogy mi történt ma itt. Ez csak egyike azoknak a megmagyarázhatatlan pillanatoknak, amit még soha nem tapasztaltál. Ez az erőteljes ember letepert egy tapasztalatlan idiótát!