A VALÓDI TÖRTÉNET A MÁSODIK FEJEZETTŐL KEZDŐDIK!
Egy esős őszi délután, kábé háromnegyed kettő környékén, Sára éppen hazafelé tartott az iskolából. Olyan fél óra lehetett az út, mire hazaért, esernyőjével a kezében. Amikor postaládájához ért, megpillantott egy rózsaszín borítékot, ami az eső ellenére teljesen száraz volt. Kivette és amikor beért a házba, gyorsan kibontotta és beleolvasott.
'Gratulálunk! Egy véletlenszerű sorsolás keretében önre esett a választásunk, és nyereménye egy remek utazás, minek keretében megtalálhatja az igaz szerelme!'
'Mi a büdös fakalapács? Ezek valami tévés párkeresőbe hívnak engem?' – Kérdezte értetlenkedve, aztán tovább olvasta a levelet.
'Nem kell mást tennie, mint aláírni a levelet és azzal egyből részt vehet a továbbiakban.' – Sára egy kicsit még gondolkodott. Mi tévő legyen? – 'Az egész egy átverésnek tűnik…' – Gondolta.
'Humbuk! Jobb lesz, ha csinálok valami hasznosat!' – És azzal nekiállt sorozatot nézni az N betűs film szolgáltatón. Telt, múlt az idő és Sára azon kapta magát, hogy gondolati vissza-vissza térnek a különös levélre.
'Igazi szerelem mi? Kár, hogy olyan max a szappanoperákban van… De miért gondolkodok ilyeneken?' – A sorozat éppen egy romantikus jelenetnél járt, amikor Sára beadta a derekát és magához vette a levelet. – 'Írjuk alá, azt max nem történik semmi.'
Abban a pillanatban, hogy Sára felemelte a tollat a papírról: – 'Ha, mondom én, hogy humbuk. ' – Kisvártatva a levél elkezdett lebegni. Hirtelen villant egyet és megjelent Sára előtt egy félig ember, félig kecske szerű lény.
'Á! Végre aláírtad azt a nyamvadt papírfecnit. Tudod mennyire kényelmetlen volt az a fa származék? El sem hiszed.' – Sára arcán a meghökkenés összes kifejeződése láthatóvá vált, száját kitátotta, pupillái összeszűkültek, stb.
'Mi a büdös fa…'
'Faun, szivi. Én a fantasztikus faun félék famíliájának fenomenális fia vagyok. Teljes nevem Friderikusz Komedikusz, de te szólíthatsz Fricinek. ' – Frici azzal a lendülettel lehuppant Sára mellé és tovább hablatyolt.
'Mint, ahogy azt olvastad, most rád esett a választás, hogy megtaláld az a hőn áhított hódolót, kire annyira vágysz.'
'Biztos csak álmodom! Ez nem a valóság és biztosan nem létezik egy ilyen rusnya lény, mint ez az izé!' – Mormolta magában Sára, miközben a lényre nézett. Aztán megharapta a karját. – 'Ááá! Ez fáj!'
'Te vagy ám, akit ki kellene találni. Meddig fogsz ott tátott szájjal bámulni, mit egy gyogós?'
'Tényleg! Begolyóztam!'
Azzal Frici rácsapott Sára arcára, aki úgy elszállt a szoba másik végére, mint a győzelmi zászló 'Nyugi van már! Segíteni jöttem, nem a lelkedért!'
'Segíteni? Miben?' – Frici felmutatta a levelet és rábökött az egyik sorra. 'Oda van írva!'
'Meg-ta-lál-ni az i-gaz sze-rel-met…' – Olvasta fel Sára.
'Látod? Nem volt az olyan nehéz. Első kérdés: Bejön valaki a suliban? Osztálytárs? Évfolyam? Alsóbb, felsőbb éves? Határ a csillagos ég!'
'Öm… Asszem… Van ez az Ottó… Elég jó fej meg… kedves….' – Sára arca hirtelen elpirult és tekintetét a földre szegezte. Frici megfogta Sára állát és feliccentette, egy megértő mosollyal az arcán.
'Á, tini szerelem! A gyomrodban pillangók repkednek, és csak rá tudsz gondolni.' – Frici arcán egy huncut vigyor jelent meg. – 'Segítek becserkészni neked! Elvégre ezért vagyok itt.'
'Biztos? Szerinted elfogadna?'
'Mi az hogy! Már ki is találtam, hogyan fog beléd habarodni! Bízd csak rám. A te feladatod egyedül, hogy holnap bemenj az iskolába és maradj egészen a hetedik óra végéig és menj a 234-es terembe.'
'Csak ennyi? De mi fog ott történni?'
'Aki kíváncsi-fáncsi, hamar megvénül. És nem akarsz egy vén ringyóvá válni mire betöltöd a harmincat.'
Másnap, Sára azt tette, amit Fric mondott neki és a hetedik óra után megkereste a 234-es termet. Amint benyitott, meglátta Ottót, aki éppen egy könyvet olvasott.
'Szia!' – Mondta félénken Sára. Ottó felnézett és meglátta, Sárát.
'Ő, szia…' – Felelte Ottó egy kicsit hűvös hangon.
'Mit olvasol?'
'Nem hiszed el, egy könyvet. Egyet, tele romcsi jelcsikkel.' – Mondta Ottó kicsit magasabb hangon, hogy olgya a köztük lévő feszültséget.
'Haha, romcsi jelcsik? Azt hittem, csak én vagyok oda azokért a sablonos történetekért.'
'Sosem vagy egyedül…'
'Az egy jó szám!'
'Mi?'
'Semmi…' – Folytatták a beszélgetést, még Ottó rá nem vetemedett…
… hogy randira hívja Sárát. Persze Sára nem sejtette, hogy Ottó önbizalom lökete Fricinek köszönhető, aki kívülről nézte, hogyan turbékol a két jómadár.
'Úgy látszik ő sem az, akiért Erósz küldött… A forrófejű lány, aki képes legyőzni a lidérceket. Jobb lesz, ha tovább keresem ezen mitikus lányt… Már ha tényleg létezik…' – Frici azzal tovább állt és elhatározta, addig meg nem áll, még meg nem leli a lányt, kiről a legenda szól.