Egy barna hajú szürke szemű fiatalember jön le az iskola lépcsőjén.

Az iskola portása megszólal: Konsztantin, látom ma nem lógtál el az utolsó órádról mikor nem figyeltem.

A barna hajú fiatalember, mostmár Konsztantin válaszol: Ma muszáj volt maradjak és elaludtam az utolsó előtti órám végén és már csak arra keltem fel hogy a tanár szólongat szóval maradnom kellet.

A portás nevetve azt mondja: Így jársz ha éjszaka nem alszol.

Konsztantin elköszön a portástól és kilép az ajtón, a haves, hideg utszára ahol egyből megvakította a hó napfényben való ragyogása.

Konsztantin benyult a zsebébe kivett egy doboz cigerettát, kinyitotta a dobozt, kihúzott egy szálat a szájába hejjezte és rágyújtott.

Nemsokkal később az iskola ajtaja ismét kinyilt és kilépett rajta egy 2 méter magas fiatal ember aki amint meglátta Konsztantint odament és megszólalt: Konsztantin megvárjuk még Szandrát és Dominikot is?

Konsztantin : - Igen, úgyis van időnk, Den.

Ahogy ezt kimondta Konsztantin az iskola 3 méter magas és 2 méter széles hatalmas és vastag fekete fa ajtaja nyikorogva ismét kínílott és kilépet rajta egy alacsony, hosszú arany barnahajú lány és őt kevetően egy fiatal szőke göndör hajú fiú.

Erre Konsztantin megszólal és azt mondja: Egy zsák pénzt kellett volna emlegetni....

Szandra megszólal és azt mondja: Na mehetünk akkor igaz?

A fiuk válaszolnak :Igen.

Konsztantin : Ma ki fizeti a kávét?

A csapat többi tagja erre egyhanguan válaszolnak:TE!!!

Hát akkor én fizetek. mondta Konsztantin.

---

*Négy órával később. *

---

Ezt a pénztárcám jól megérezte, a fene se gondolta volna hogy nemcsak kávét rendelnek de még kaját is. Gondolt magába Konsztantin miközben a sötét utszán sétált.

Az ég felleges volt csak a hold bukkant ki a fellegek között egyszer egyszer és az utszai világítás is hiányos volt a város ezen részén.

Eggy idő után Konsztantin lépéseket kezdett hallani maga mögött, siettetett lépések, egyre hangosabbak. Mikor a lépések hangja márteljesen a hátamögött volt egy éles fájdalmat érzett az oldalában és egy meleg folyadékot érzet lefojni az oldalán, mikor odanézett egy fekete markolatu tőrt látott kiálni az oldalából és vörös gőzölgő fojadék fojt ki a hejről ahol a tőr kiáll az oldalából. Ebben a pillanatban Konsztantin látott egy fekete kesztyüs kezet nyúlni a tőrért, erre válaszul Konsztantin határozottan megfogta az idegen kézhez tartozó csuklót és a másik kezével kihúzta a tőrt de a tőr pengéjének hegye beletört Konsztantin testébe. Ebben a pillanatban az idegen férfi a másik kezével Konsztantin vérző oldalába ütött ezzel sújosbítva a sebet, de Konsztantin testét átjárta az adrenalin ami miatt nem érezte a fájdalmat. Konsztantin tisztába lot vele hogy most öl vagy meghal szóval dulakodni kezdett a támadójával. A támadója előrántott egy másik kést és többszörös szúrást adott le Konsztantin gyomrára amivel Konsztantin eséjtkapott arra hogy támadjon ezért elvágta támadóhának torkát. Ebben a pillanatban Konsztantin testét elhagyta minden érő és a hideg havas földre rogyott, már annyi ereje sem maradt hogy mentőt hívjon és csak bámulta ahogy az élet vörös elikszírje melyet vérnek hívnak elhaggya testét vörösre festve a fehér havat, utolsó gondolatai a családjáról, szüleiről és testvéréről szóltak meg a barátairól ahogy elhagyta az élet fénye a szemeit és eggyévált a téli hideggel.