- Hé ébredjen.
- Mi? Mi történt?
- Megjöttünk.
Parancsoljon az útiköltség.
* Köszönöm fiatalember.
- Jó helyen járunk?
- Nos a levélben ez a hely szerepelt.
- Micsoda egy lepukkant város.
- Nem a mi dolgunk megítélni.
- Igaz. Nos indulhatunk?
- Egy perc elzsibbadttam.
- Csak nyugodtan. Addig megyek az erdőbe húgyozni.
- Fúj. Erre nem voltam kíváncsi uram!
- Még mindig bánt amit a tulajdonos asszony mondod? Lépj túl rajta.
- Nem tehetek róla! Hideg volt a vénasszony keze. Különben is milyen bordélyház az ahol megmérik a kuncsaft farkát?!
- Olyan ahol a kuncsaft számára a legmegfelelőbb partnert választják.
- Akkor is hideg volt a keze!
- Ne vedd ennyire magadra. Így is remek első alkalom volt nem de?
- Hát. A lány tényleg értette a dolgát mi tagadás.
- Ha jól emlékszem igen vidáman jöttél is ki. Bár most jut eszembe, hogy még részleteket sem meséltél. Pedig már egy hét is eltelt azóta.
- Mire kíváncsi?
- Nem is tudom. Kezdésnek, hogy nézet ki?
- Nos hát ő... az arca igen szép volt. Igen. Aztán a szemei pedig kékek. És még ott volt a haja is ami izé... á nekem ez nem megy! Túl kínos.
- Mi az, hogy túl kínos? Csak annyit kértem hogy írd le. Nem azt, hogy mit csinált veled. Mert hát legyünk őszinték mikor megláttad hová akarlak vinni egyből el akartál futni így nem nagyon hiszem, hogy te domináltál.
- Hazugság! Nem futottam el! Csupán elfelejtettem valamit és azért indultam.
- Ha te mondod.
- Ingrid! A neve Ingrid volt. A haja fekete volt mint a korom. Szemei kékek és sötétek akárcsak az óceán mélye. Ajkai vörösek voltak mint a harmat áztatta reggeli rózsának. A teste mintha Aphrodite készítette volna. Mellei aprók mégis csintalanok. És olyan puhák mint az újszülött madár első tollai.
- Milyen költői.
- Köszönöm. Jól esik a dícsérete.
- Nem gondolkodtál még azon, hogy verseket írj? Ha ilyen formában írnál nagy sikered lenne a magányos férfiak és asszonyok körében! HAHAHA!
- Inkább mennyen és húgyozzon! Hátha magára dől egy fa. Vagy csalánt csípi meg a farkát.
- Ha úgy lesz akkor virágot vagy kenőcsöt kell hoznod!
- Na meg tudja, hogy mikor!
- Sajnálom nem hallak! Túl messze vagy!
- Bassza meg uram!
- Ááá. A megkönnyebbülés édes hangja.
(Shm shm).
Mi ez a szag? Jó nem én vagyok. (Shmmm).
Erről jön. Vér? És egyenesen az erdőbe vezet? Milyen klisés. Örülnék ha egyszer egy kocsmába vagy bordélyházba vezetnének a nyomok nem pedig egy sötét helyre. De akár mi is fog ott rám várni remélem elmondta az utolsó imáját.
Nocsak. Veled aztán jól elbándtak. Mondanám, hogy fel a fejjel de anélkül nehéz lenne. Na de viccet félretéve lássuk mi történt veled.
( Micsoda precíz vágások. De akár, hogy nézem nem tudok rájönni mivel okozták őket. Mondanám, hogy kés de ahhoz túl mélyek. Tőr sem lehetet mivel a szélesség túl kicsi hozzá. Ráadásul minden vágás a leggazdagabb vérereket érte. Ez megmagyarázza azt a sok vért. Elvérzett. És mikor már az utolsókat rúgta akkor lefejezték. Itt is fellelhető az a precizitás. Pontosan tudta hol és milyen erővel kell, hogy a fej ne sérüljön. Talán egy hentes? Meglehet. Vagy orvos? Nem kizárt. De a kérdés ugyan úgy fenn áll. Mi értelme? A súlyos és lassú halált biztosító sebek. A levágott fej. Ezek a tettek egyik szakmabelire sem vallana. Láttam már hentes által elkövetett gyilkosságot. Mintha egy mészárszékre tévedtem volna. Ugyan ez a helyzet az orvosnál. Ám ott már inkább fellelhető az a precizitás mint itt. Viszont akkor mi értelme a kivéreztetésnek és a lefejezésnek? Egyszerűbb lett volna elvágni a torkát vagy egy gyors és pontos szúrás a szívre. Vagy már megint túl bonyolítom és sokat látok bele egy egyszerű gyilkosságba? Rajta törd a fejed vén fasz. Ki követne el egy ilyen fárasztó és macerás gyilkosságot?
Egy vadász. A sérült vad menekül miközben próbál életben maradni. Így megvan a vadászat izgalma. Majd mikor a vadat az utolsó csepp erő is elhagyta jöhet a sikeres vadászat koronája. A trófea.)
(Kár kár kár.)
Mostmár a tiétek! Jó étvágyat hozzá!
(Úgy is megvan amit akartam.)
Bár jobban örülnék ha előjönnél és szemtől szemben találkozhatnánk! Ügyesen el tudod rejteni a jelenléted és a szagodat! Bár a vérszomjadat nem sikerült. Ettől eltekintve mégse vagy egy szerencsétlenség mint azt elsőre gondoltam! Bár lehet hogy ha előjösz akkor megváltozik a véleményem! HAHAHA!
Jó. Látom nem kaptad be a csalit! Tudod hogy ha csak egyetlen szót is szólsz akkor megtalállak! Akkor most mi lesz?! Engem is le akarsz vadászni mint azt a fickót?! Vagy más terveid vannak velem?! Legalább dobj el egy követ vagy valamit! Olyan érzés ez mintha a falnak beszélnék!
És el is ment. Még csak a nevét sem árulta el. Hova fajul ez a világ. Borzasztó.
- Na végre, hogy vissza ért. Mi tartott ilyen sokáig?
- Csupán elmerültem a természet lágy ölén.
- Mindegy csak induljunk.
(Kár kár)
- Nézze! Mennyi varjú! Biztos találtak egy kis maradékot.
- Csak el ne rontsák a gyomrukat.
- Már vagy húsz perce gyaloglunk de még mindig nem vagyunk ott. Az átkozott kocsis közelebb is le tehetett volna minket. A csizmám már bokáig merült a sárban!
- Mindjárt ott leszünk uram.
- Öt percel ezelőtt is ezt mondtad! Ha tovább megyek biztosra veheted csak a fejem fog ki látszódni az út végén.
- Ennyire nem szereti a sarat?
- Nincs különösebb bajom a sárral csak járni nem szeretek benne. Egy barátom mindig azt mondta: "a csizmánkra ragadt sár majd elfedi a vérfoltokat".
- Ez elég kegyetlen.
- Tábornok volt. Jobban ismerte a háború fortélyait mint bárki más. De volt egy másik mondása is ami mindig megragad valahányszor csak meghallom: "a térképet csak katonák vérével lehet átrajzolni".
Jól jegyezd meg ezeket a szavakat. Mert nagy igazságot rejtenek.
- De a háború rossz!
- Így gondolod?
- Igen így!
- Mond vettél már részt vagy láttál már háborút?
- Nem. De az édesapám ott eset el.
- Sajnálom. Nem tudtam.
- Kicsi voltam mikor apámat elvitték. Édesanyám azt mondta, hogy a katonák bemasírozttak a falunkba és minden férfit magukkal vittek. Aki ellenkezett azt ott helyben megölték. Aztán egy nap levél érkezett. Az ált benne, hogy apám dezertálás miatt kivégezték. Édesanyám rá egy hétre belehalt a bánatba. Aztán az egyik toborzó rám talált és magával vitt a rendhez. Ha a háború azt jelenti, hogy erőszakkal elvesznek tőled mindent akkor köszönöm de nem kérek belőle!
- Amit most elmeséltél az tényleg szomorú. Ám a háború se nem jó se nem rossz. Ha megengeded akkor egy kicsivel pontosabb képet festenék a háborúról.
- Csak tessék. De előre szólok, hogy hiába minden szó. Sose fog megváltozni a véleményem.
- Ha filozófiai szempontból nézzük akkor a legjobb akitől idézhetek az Hérakleitosz. Ő azt mondta: "háború az atyja mindennek (ho polemosz patér pantón)". Első hallásra úgy vélhető mintha szerette volna a háborút. Holott ő az első akit a béke védelmezőjének nevezhetünk.
Én teljes mértékben egyet értek a kijelentésével hisz ahhoz hogy, béke születhessen háborúnak kell lennie. Ám az a kijelentés miszerint "atyja mindennek" csupán fél igazság. Nem szeretnék mélyebben bele menni ebbe mert akkor itt lennénk egészen hajnalig de ami a lényeg hogy a háború képes egy szebb jövőt szülni. Mit gondolsz?
- Ha jobban bele gondolok akkor van benne némi igazság. Hisz sok dolgot köszönhetünk a háború általi hódításoknak. Új földek, népek és kultúrák. És egyúttal ugyan annyi rosszat is. Amit mondott hogy a békéhez háború szükségeltetik az tán a legnevetségesebb dolog amit hallottam. A béke megkötéséhez elég lenne csupán némi józan ész és diplomáciai készség. Ám gyakran az emberi gőg nagyobb mint a józan ész. Ha csak ennyit szeretett volna mondani akkor ez édes kevés volt, hogy elfogadtassa velem a háború létjogát.
- Akkor folytatom.
Őt követően Platón és Arisztotelész is foglalkozott a háború fogalmával és eredetével. Ám bár én személy szerint nem kedvelem Arisztotelész megközelítését tekintve, hogy ez a gondolata a barbárok elleni háborúban született miszerint: "a barbár, születésénél fogva rabszolga" és ezzel egyidejűleg azt is kijelenti, hogy: "a görögök közti háború nem megengedett" ez szerintem kicsit faji és származási megkülönböztetés. De ugye ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem Arisztotelész gondolatát.
Viszont Platón már sokkal emberibb szemszögből közelítette meg. Ő ugyan is a háború főokát a gazdagodási vágyban, a zsákmányszerzésben és főként a területszerzésben látta. Úgy vélte, hogy a lakosság szaporodása elkerülhetetlenül a terület szerzés gondolatát veti fel ami háborúhoz vezet. Szerinte is helytelen a háború de emellett elfogadja a szükségességét is. Viszont Arisztotelészel ellentétben ő nem rabszolgaként tekintett a barbárokra és azon volt, hogy ne adják el őket hadifogolyoknak. Ezzel is azt mutatva, hogy a háborúban nincsenek győztesek se vesztesek. Legalábbis én így értelmezem.
- Nos én is inkább Platón elgondolásával értek egyet. Ámbár hiszem azt hogy létezik jobb megoldás is az általa felsorolt problémákra. A kereskedelemi hálózatok felvirágoztatása, városbővítés és ehez hasonlók.
- Na már most akkor itt hoznám szóba a háború hatását az irodalomban közülük is kiemelve Homérosz egyik művét az Íliászt. Az Odüsszeiat most azért nem hozom szóba mert az nem foglalkozik olyan mélyen a háborúval mint a testvére.
Ugyebár az Íliász a trójai háború tizedik és egyben utolsó évét meséli el abból is Akhilleusz haragját mégis művészien írja le a háború szülte erényeket a két szembenálló fél között. Bátorság, bajtársiasság, haza szeretet és még sorolhatnám. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a háború nem csak az ember rossz oldalát tudja előhozni hanem gyakran a legnemesebbet is. Érted mire próbáltam gondolni ezekkel?
-Igen értem. A háború valóban nem csak pusztítást és halált tud hozni. De sose fogom elfogadni azt a tényt hogy elvette tőlem az apámat és az anyámat!
- Csak ennyit akartam hallani.
- Ön már harcolt háborúban?
- Igen. Nem is egyszer.
- És miért? A Platón féle okok miatt?
- Azokért is. Amíg rá nem jöttem, hogy mindegyik ép oly mulandó mint a fáknak levelei.
- És kinek az oldalán harcolt?
- Akié többet fizetett.
- Ön zsoldos volt?
- Igen. Ám néha megesett, hogy a másik fél többet ajánlott és átálltam.
- De ez nem azt jelenti, hogy volt bajtársak ellen kellett harcolnia?
- De igen. Ezért is próbáltam mindenkitől távol maradni mert lehet, hogy ma még együtt eszünk és iszunk de már holnap egymás torkát vágjuk el.
- Ez így elég rideg és magányos lehetett.
- Az volt. De mindenki úgy éli túl a mát ahogy tudja, hogy megláthassa mit hoz a holnap. Mégha ehez ridegnek és magányosnak kell lennie.
- Ha úgy adódna minket is elárulna?
- Mire gondolsz pontosan?
- A renden belül úgy ismerik mint "a magányos farkas" aki egyedül dolgozik. Ám most szüksége lett egy társra. Pont akkor amikor a legtöbb a munkánk és az újoncok kiképzése is csak nem rég kezdődött el. És mint az előbb kiderült jó pénzért képes elárulni bárkit. Hisz már nem egyszer megtette.
- Ted el a kardot John.
- Emlékszik mit mondott nekem az első találkozásunkkor? Azt mondta ne bízzak senkiben. Így is tettem.
- Jó a memóriád kölyök.
- Most jól figyeljen mert csak egyszer fogom megkérdezni. Bízhatok magában? Abban, hogy nem árul el minket? Az otthonomat?
- Nem.
- Akkor egy jó okot mondjon miért ne öljem meg itt és most?
- Nincs egy jó okom se. Ha akarod megteszed. Ha nem akkor nem.
De egy dolgot had kérdezzek én is.
- Kivele.
- Két hónapja már annak, hogy társak lettünk. Miért vártál ezzel ilyen sokáig?
- Hogy kiismerjem.
- És azt hiszed sikerült?
- Ön csupán egy iszákos és kanos vénember aki nem fog hiányozni senkinek.
- Akkor te ki vagy?
- Rendünk hű szolgája aki most leszámol a fenyegetéssel!
- Tényleg engem tartasz fenyegetésnek? Csak mert hirtelen szükségem lett valakire?
De ha már így játszunk akkor mi a helyzet Alvinnal? Ő régen egy tolvaj banda feje volt. Markó pedig Olaszországból szökött el miután sikertelen volt a királyi család elleni merénylete. És még sorolhatnám.
- Elfelejti hogy, engem ők neveltek fel és képeztek ki. Így a bizalmam meginghatatlan feléjük. Két éve annak, hogy egy téli estén vértől borítva találtunk magára a kapuknál. Azóta sem mondta el, hogy került oda és miért volt tiszta vér.
- Talán azért mert az csak is egyedül rám tartozik! De ebből mostmár elég. Ted el a kardot és induljunk.
- Nem! Itt fogom megállítani!
- Hu. Sok problémám lesz még veled.
- ÁÁÁ!!!
- Sajnálom de ideje, hogy aludj egy kicsit!
(Pow)
Ne aggódj amint beértünk a városba keresek egy fogadót és ott mindent megbeszélünk miután felébredtél.
Hú de nehéz vagy. Ha majd felébredsz ezért te fogod tisztára mosni a csizmám!
(Kop kop)
* Kik maguk és mit akarnak?!
- Jó napot kedves uram. Mi csupán szerény utazók vagyunk akiket megtámadtak az utonállók.
* Vele meg mi történt?
- Ő a társam. Kiütötték mikor próbált megvédeni.
* Jöjjenek majd én ellátom a sérüléseit.
- Hálásan köszönöm. Hogy hívják barátom?
* A nevem Elliot. Az öné?
- Zeck. A kölyök pedig John.
* És honnan jöttek?
- Én Jamestownból. Ám egy hibás döntés miatt az ottani parancsnok ki akart végeztetni ezért elmenekültem.
* Mégis mit követett el?
- Megdugtam a lányát.
* HAHAHA! És milyen arcot vágott a parancsnok mikor megtudta?
- Pont olyat mikor rajta kapott a feleségével az ágyban! HAHAHA!
* HAHAHA! Maga aztán nem semmi barátom.
- Köszönöm.
* És a kölyökkel mi a helyzet?
- Nem tudom. Út közben találkoztunk de akárhogy is faggattam nem mondott semmit.
* Értem. És hová tartanak?
- St. Augustineba. Van ott pár ismerősöm. Megasztán inkább a spanyolok mint a britek.
* Há! Való igaz! Szerencsére ez a város még nem került a britek karmai közé. Tehát biztonságban vannak.
- Ez nagy megkönnyebbülés . Ha meg nem sértem beszélhetek a céhmesterrel? Szeretném jelenteni a támadást.
* Pont vele beszél.
- Ön lenne a céhmester?
* Mi olyan meglepő ebben?
- Hát nem úgy szokott lenni, hogy a céhmester mindig a céhben van és halom számra csinálja a papír munkát?
* De igen ám én nem az a fajta vagyok. Én jobban szeretek járőrözni vagy mint most is a kaput őrizni minthogy papírokat írjak alá.
- Ez igazán tiszteletre méltó. Látszik, hogy szereti azt amit csinál.
* Mindig is rendfenntartó akartam lenni. Ám sose gondoltam volna, hogy egy nap én leszek a céhmester. Kész is vagyunk. Elláttam a kölyök sebeit.
- Hálás köszönetem.
* Igazán nincs miért. És most halljam, hogy történt támadás. Mit vittek el? Hányan voltak? Esetleg egy személyleírást ha tudna adni már nagy segítség lenne.
- Négyen voltak. Egy alacsony, két magas és egy közepes. Mindegyikük maszkot viselt így nem láttam az arcukat. Az alacsony elég fiatalnak tűnt. Talán tizenöt vagy tizenhat lehetett. Elvinni nem vittek el semmi ugyanis valamiért a kocsisunk lova hirtelen megbokrosodott és őrült módjára elszaladt én meg kihasználva a zűrzavart felkaptam a kölyköt és a város felé szaladtam. Azért egy gyors pillantást még vetettem a hátunk mögött történő eseményre és azt láttam, hogy a rablók a kocsi után eredtek.
* Rendben. Holnap össze szedem a legmegbízhatóbb embereimet és munkához láttunk. Addig maga meg a kölyök mennyenek a Pajkos Póni nevű fogadóba. Mondja meg a fogadósnak, hogy én küldtem és a legjobb szobát fogják kapni.
- Köszönjük.
* És még valami.
- Igen?
* Vigyázzanak, hogy kiben bíznak.
- Ezt hogy érti?
* Azt mondtam, hogy itt biztonságban vannak. De csak addig ameddig meghúzzák magukat. Ugyanis ebben a városban mindenki vagy a polgármester embere vagy pedig az atya besúgója.
- A világért sem akarnám megsérteni de maga kinek az oldalán áll?
* Felméri mennyire vagyok megbízható?
- Rossz szokás.
* Megnyugodhat. Én egyik idiótát sem támogatom. A polgármester egy kapzsi alak míg az atya egy kétszínű bábmester. Úgy irányítja a szálakat a háttérben ahogy akarja. Sok emberem neki kémkedik a céhben. Tehát legyenek nagyon óvatosak.
- Úgy lesz.
* Csak akkor hagyják el a fogadót ha nagyon muszáj.
- Értettem. Mondja miután végzett nem lenne kedve meginni valamit a kocsmában?
* Az előbb mondtam, hogy ne hagyják el a fogadót csak ha szükséges!
- És ön szerint van annál szükségszerűbb mint egy hideg sörrel le öblíteni a torkunkat?
* Maga alkoholista?
- Nem tagadom, hogy nem vetem meg a jó italt. Főleg ha egy baráttal oszthatóm meg azt az italat.
* Bár mi jól is hangzik sajnos nem lehet. Nem kockáztathatom a családom biztonságát azzal, hogy a polgármester vagy az atya egyik embere meglát egy idegennel italozni. Kisváros a miénk így mindenki ismer mindenkit. Így is nagy kockázatot vállaltam azzal, hogy beengedtem magukat.
- Kár. Persze megértem de mégis nagy kár.
* Bár van nálam egy teli kulacs bor amit megihatnánk. Mit szól hozzá?
- Nem kell kétszer mondania!
* Egészségünkre!
- Egészségünkre!